Jókai Mór: Felfordult világ epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Neve biz ennek nemigen arisztokratikus hangzású: Fehér Gyula; apja alispán volt, és nagy szerepet vitt a politikai mozgalmakban; meglehetős vagyona is volt, amivel elég pazarul bánt. Ennek az alispánnak egyetlen fia, Gyula, arra a nagyon felötlő és bizarr eszmére vetemedett, hogy ő elhagyja azt a pályát, melyen apja és ősei haladtak; nem akar sem szolgabíró, sem alispán lenni, hanem tanul valami olyan dolgot, mi után megélhet.
Rettenetes gondolat még így írva olvasni is!
Hogy egy magyar nemes fia, kit apja már a bölcsőben státusférfinak szánt, kinek méltó dicsvágya az lehetne, hogy szónoklatait a politikai hírlapok per extensum közöljék, halljukokkal félbeszakítva, kinek hivatása a tusakodó pártok valamelyikének élén ragyogni: lemondjon e dicsvágyról, s lásson valami után, amiből kenyeret kereshet.
Az öreg Fehér föl is lépett fiának ez excentrikus ötlete ellen politikai tekintélyének és apai hatalmának egész súlyával, hanem a fiatal Gyula, ki még akkor legfeljebb tizenöt éves volt, olyan okos dolgokat beszélt neki és olyan nyugalommal, hogy az öregúr úgy érezte magát, mintha az volna az apa, és ő volna a fiú, aki most jó tanácsokat szed be akarata ellen.
Olyanformákat mondhatott Gyula az apjának, hogy: „Lássa, édesapám, a hír és dicsőség a mi családunk nevének ugyan használt, de vagyonának megártott. Jószágaink adósságokkal vannak terhelve, nagy részük pör alatt. A legelső tisztújítás, melyen az ellenpártnak sikerül a mienket leszorítani, tönkrejuttat bennünket minden tekintetben. Apám példája megtanított rá, hogy vesztheti el az ember vagyonát ezen a pályán, mások példája viszont megtanított arra, hogy ugyanezen a pályán hogy szerzett magának más ember nagy vagyont; s nekem ezt az utóbbit követni még kevesebb kedvem van, mint az előbbit. A szegény embertől ezen a téren mindenki fél és méltán, mert nagyon sűsű az eset, amikben azok, kiknek nem maradt egyebük a jó hírnevüknél, azt adták el; míg más pályán a szegény embernek, ki a munkához ért és kedvvel lát, nagy kelete van. Én tudom jól, hogy elébb-utóbb szegény ember leszek, azért engedje apám, hogy készülhessek rá.”
Neve biz ennek nemigen arisztokratikus hangzású: Fehér Gyula; apja alispán volt, és nagy szerepet vitt a politikai mozgalmakban; meglehetős vagyona is volt, amivel elég pazarul bánt. Ennek az alispánnak egyetlen fia, Gyula, arra a nagyon felötlő és bizarr eszmére vetemedett, hogy ő elhagyja azt a pályát, melyen apja és ősei haladtak; nem akar sem szolgabíró, sem alispán lenni, hanem tanul valami olyan dolgot, mi után megélhet.
Rettenetes gondolat még így írva olvasni is!
Hogy egy magyar nemes fia, kit apja már a bölcsőben státusférfinak szánt, kinek méltó dicsvágya az lehetne, hogy szónoklatait a politikai hírlapok per extensum közöljék, halljukokkal félbeszakítva, kinek hivatása a tusakodó pártok valamelyikének élén ragyogni: lemondjon e dicsvágyról, s lásson valami után, amiből kenyeret kereshet.
Az öreg Fehér föl is lépett fiának ez excentrikus ötlete ellen politikai tekintélyének és apai hatalmának egész súlyával, hanem a fiatal Gyula, ki még akkor legfeljebb tizenöt éves volt, olyan okos dolgokat beszélt neki és olyan nyugalommal, hogy az öregúr úgy érezte magát, mintha az volna az apa, és ő volna a fiú, aki most jó tanácsokat szed be akarata ellen.
Olyanformákat mondhatott Gyula az apjának, hogy: „Lássa, édesapám, a hír és dicsőség a mi családunk nevének ugyan használt, de vagyonának megártott. Jószágaink adósságokkal vannak terhelve, nagy részük pör alatt. A legelső tisztújítás, melyen az ellenpártnak sikerül a mienket leszorítani, tönkrejuttat bennünket minden tekintetben. Apám példája megtanított rá, hogy vesztheti el az ember vagyonát ezen a pályán, mások példája viszont megtanított arra, hogy ugyanezen a pályán hogy szerzett magának más ember nagy vagyont; s nekem ezt az utóbbit követni még kevesebb kedvem van, mint az előbbit. A szegény embertől ezen a téren mindenki fél és méltán, mert nagyon sűsű az eset, amikben azok, kiknek nem maradt egyebük a jó hírnevüknél, azt adták el; míg más pályán a szegény embernek, ki a munkához ért és kedvvel lát, nagy kelete van. Én tudom jól, hogy elébb-utóbb szegény ember leszek, azért engedje apám, hogy készülhessek rá.”
Hasonló termékek
